7...

🔝

Tammy még békésen szunyókált mellettem de én már nem bírtam tovább aludni. Az miatt nem aggódtam,hogy felkeltem Tammyt mert mély alvó,így hát kikászálódtam az ágyból és lecsekkoltam az órát. Egy órával keltem hamarabb mint ami az ébresztőn be volt állítva.

Kibaktattam a konyhába öntöttem magamnak ásványvizet majd leültem az asztalhoz.

Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem elmegyek fél órát futni, úgy is van mit kiszellőztetnem a fejemből. Kicsit sem vagyok kíváncsi az aggódó és "figyelmes" tekintetekre. Egyszerűen csak elszeretném felejteni. Felkaptam egy fehér pólót hozzá és egy cica nadrágot majd zsebembe dugtam a kulcsomat és telefonomat a fülemben pedig már lógott a fülhallgató. 

Elindultam a koleszből egy gyönyörű park felé ahol imádok lenni, teljesen megnyugtat. Tavasz révén az illatok a madarak csiripelése a pompásan virágzó növényeket látva,hallva teljesen más világba csöppenek. Mikor elérek a kedvenc tavamhoz leülök a fűbe, kiveszem a fülesemet és hallgatom a természet hangját. 

Kacsák úszkálnak a víz felszínén,néhány szerelmes pár üldögél a padokon ezeken kívül pedig minden teljesen nyugodt és csendes. Ránézek az órámra és csalódva látom,hogy vissza kéne indulnom,hogy még letudjak tusolni és rendbe tudjam szedni magamat.

A fülesemet már vissza se dugom és nyugodt tempóba szaladok vissza a kollégiumba.

-Jó reggelt! -köszönök a lányoknak akik már a kávéjukat szürcsölik. 

-Szia. -köszönnek majd Tammy megölel én pedig besétálok a fürdőszobába.

Gyorsan lezuhanyzok, reggeli rutinokat megcsinálom és kikeresem a napi ruhámat.

-Felkészültél kislány? -néz rám Tammy mikor kilépek a szobából és magabiztosan bólintok. -Ez a beszéd kisanyám. -kacsint rám majd felnevetek.

***

-Na szeretnél valami szenzációs bevonulást? -vonogatja szemöldökét Gary mikor megérkezünk a rég nem látott iskolámhoz.

-Persze más vágyam sincs.-nevetek mert egy szavamat se gondoltam komolyan de Gary felkap és menyasszony stílusba kezd el velem sétálni.

-Gary csak vicceltem. -próbáltam kiugrani karjai közül de nem jött össze.

-Ugyan bogyó. -nevet ki Gary majd belépünk a nagy épületbe.

A csarnok közepén megforgat és felkiált: -Vissza jött Beverly Hills. -nem vártam semmi reakciót de e helyett elkezdtek tapsolni és éljenezni. 

-Na jó legyen elég. -csaptam Gary karjára mire végre letett.

-Ever egy verseny? -kacsintott Liam mivel nálunk folyamatosak a versengési lázak.

-A vesztes önszántából felel kémiából. -kiáltottam és mire feleszmélhetett volna Liam elkezdtem rohanni a lépcsők felé. Kicsit szabálytalan volt de ugyan, ki szeretne felelni kémiából?

-Te csaló.-lihegett mögöttem Liam amikor pár másodperccel később beért.

-Szerencsés felelést.- vigyorogtam rá majd bevágódtam Tammy mellé.

-Van önként felelő aki megszeretné osztani velünk tudását? -tette fel a kérdést kedves kémia tanárnőnk amint becsöngettek. 

Gyorsan kitéptem egy lapot a füzetemre és ráfirkantottam egy szót majd hozzá vágtam Liamhez.

Hagyd. Ezt firkantottam a papírra. Ahogy elolvasta Liam, megkönnyebbülés ült ki az arcára és hálás tekintettel nézett rám.

2 felelő is volt az órán majd mikor elkezdtük volna az órát nyílt az ajtó és egy ismerős arc lépett be. TÚL ismerős. 

-Oh az új diák. El is felejtettem. 20 perc késés, ennyi ideig tartott megtalálni a lépcsőt vagy csak a lába jár kedvesnek ennyire lassan? -kérdezte szarkazmussal a Mrs. Tailor mire az egész osztály felnevetett.

-Elnézést a késésért tanárnő csak tudja azok a rafinált kémia cuccok nagyon megakartak ismerkedni a piszoárral és hát idő kellett míg megszáradnak. -vágott vissza Lucas, bájos arccal nézett a tanárnőre azonban szája szélében ott bujkált a mosoly. Az osztály jól szórakozott rajtuk.

-Most fejezze be fiam. Foglaljon helyet és kérem máskor ne vigye piszoárra a kémia dolgait még egy ilyen ismerkedést nem nézzek jó szemmel. -fenyegette az ujjával Lucast.

-Igen is tanárnő. -majd megindult a padok felé és mikor meglátott elvigyorodott és megállt előttem. 

-Hát szia Hercegnő örülök,hogy ismét látlak. - mondandója végén rám kacsintott majd a másik padsornál eggyel hátrébb foglalt helyet. 

Újra megéreztem azt a perzselő érzést,tudtam,hogy néz. A fenébe ennek az órának kampec. Csak abban reménykedem,hogy nem lesz sok közös tanóránk vagy ha igen sikerül figyelmen kívül hagynom. Na persze ezt is elhittem.