13...

👀

360'-os szöget vettem és elindultam a bárpult felé,hogy igyak valamit. Egész eddig fel sem tűnt mennyire szomjas vagyok így hát kértem magamnak egy meggyes koktélt és elfoglaltam egy szabad bárszéket. Számomra nagyon kellemetlenek ezek a székek sokkal jobban szeretem a bőrkanapékat.

Hátra néztem a táncoló tömegre és bár nem örültem neki de Lucast kerestem az emberek között.

Nem szabadna se sértettnek se megbántva éreznem magam hisz tényleg max 1 m távolság van köztünk, kivéve néha. 

Visszafordultam a bár felé és tovább szürcsöltem a szívószálammal a koktélt. Érezhető volt az enyhe rum íze ami most kimondottan jól esett. 

-Egy ilyen csinos lány magában iszogat? Hova fajul még ez a világ? -valaki érces hangon suttogott a fülembe és bármennyire is szerettem volna nem Lucas volt az illető. 

-Kösz de néha jó a magam társasága is. -hátra pillantottam az illetőre egy magas 185 cm srác állt felettem piával a kezében.

-De azért nem bánod ha leülök melléd?- a válaszomat meg se várta már ott ült a mellettem lévő széken.

Feltett egy csomó hülye kérdést amikre igazából csak azért válaszoltam,hogy legyen mire koncentrálnom. 

/Lucas szemszöge/

-Hol van Ever? -amint vissza mentem a srácokhoz feltűnt a szépséges lány hiánya.

-Miután elég szépen faképnél hagytad utánad ment. -Tammy dühös tekintete elárulta,hogy mérgesek rám.

-Ide figyelj haver, ne próbálkozz szórakozni Everrel mert volt már elég baja az életben és nem szeretném ha ilyen gyökerek miatt megint szenvednie kéne. Megértettél?- Gary ott állt tőlem pár centire és nem volt elragadtatva a viselkedésemtől. -Nincs veled bajom, talán még segíteni is tudsz Evernek de ne szórakozz vele!

-Rendben. Megyek megkeresem. -talán életemben először szégyelltem magam,hogy így viselkedtem egy lánnyal. Jesszus mi ütött belém?

Ha engem keresett akkor miért nem jött oda hozzám? Szívesebben lettem volna vele mint azzal a ribanccal. Clara. A francba látott vele...

Abban a pillanatban láttam meg,hogy suli egyik eszetlen barmával beszélget aki láthatóan felakarta szedni Evert. 

-Csá haver, a kis cicababád már vár téged a szobán. Nem kéne megvárakoztatnod. -veregettem meg a vállát.

-Menj csak. Nem szeretnek a lányok a pasikra várni. -szólt közbe Ever és nagy kő esett le a szívemről,hogy neki se volt ínyére Marcus. 

-Öhm, oké rendben, sziasztok.- intett majd távozott is. 

-Mennyire lefárasztotta az agyamat az önelégültségével. -fogta a fejét Ever.

-A focisták már csak ilyenek. -intettem a pultosnak,hogy hozzon egy kis vodkát.

-Ahh szóval te is focista vagy azért vagy ilyen beképzelt pöccs. -nézett rám gúnyosan mire én felnevettem.

-Hé Hercegnő vigyázz a szádra.- majd számhoz emeltem a vodkát és legurítottam.

Első még kicsit csípte a torkomat de a következőnél már nem történt semmi.

-Már mész is?- kaptam oda a tekintetemet mikor láttam,hogy áll fel a pultól. 

-Mivel nem akarom megvárni,hogy lerészegedj és látom a pultos csaj segge sokkal jobban leköti a figyelmedet,inkább megyek. -gyönyörű szemeivel engem nézett én pedig semmi képen sem akartam még elengedni.

-A te popsidnál még nem láttam jobbat baby és amúgy is a biliárdnál nem pont ezen akadtál ki,hogy a tudomásodra hoztam? -fogtam meg a csuklóját és marasztalni próbáltam.

Láttam,hogy elpirul és a parkettát kezdte el vizslatni... imádom,hogy van még ilyen lány akit szavakkal ennyire zavarba lehet hozni.

-Ha engeded egész este a te popódat fogom lesni. -kezemet átcsúsztattam a seggére mire ő felsikkantott és bicepszemre ütött. 

-Lucas ne csináld már. -kuncogott Ever és a valaha legédesebb kuncogása az övé.

-Tudod mit? Van egy jobb ötletem. Menjünk sétálni. -álltam fel én is a bárszékből és kézen ragadtam Evert.

-Rendben. -mosolyát látva tudtam,hogy szeret velem lenni.

/Ever szemszöge/

Rájöttem,hogy nincs okom féltékenynek vagy szomorúnak lenni hisz azzal táncol vagy azzal van akivel akar. És ahogy látom én se mondok neki sokszor nemet.

-Elmegyünk sétálni Lucasszal. Majd holnap találkozunk. -adtam puszit a fiúknak majd Tammyt jól megszorongattam.

-Rendben és vigyázz Beverlyre. Sziasztok. -intettek majd Lucas újra megfogta a kezemet és úgy sétáltunk ki a meleg nyári levegőre.

-Mesélj magadról. -nézett le rám Lucas és bár nem szeretek magamról  vagy múltamról beszélni jól esett,hogy érdeklődött.

-Nincs vér szerinti testvérem, a sulink egyetemében szeretnék tovább tanulni, szeretek utazni fényképezni, olvasni vagy sportolni. -soroltam fel pár információt magamról.
-Klassz örülök,hogy sok mindenben hasonlítunk. Bár nekem van egy nővérem. -mosolygott és gondolom az otthonára gondolt.
-Hova valósi vagy? -kérdeztem rá.
-Kanadából jöttem,tudom elég messze innen de fontos ez a hely a tovább tanulásomhoz így a szüleim bele egyeztek.- egy aprót bólintottam. -S te?
-Arizona. -kuncogtam.
-Hát az sincs épp közel. -nevetett. -De azért ezt a kört vittem.
-Ohh igazán? Ettél már meg 10 chili paprikát egymás után? -vigyorogtam rá.
-Kanadai vagyok szivi és szeretek élni. Ugye te nem...? -ámult el mikor rájött miért kérdeztem.
-De bizony. Mi nálunk szeretik az erőset. -nevettem fel.
-Csak ámulok és bámulok, megtudsz lepni.- Lucas megállt a homokban majd levette a cipőjét.
-Ugye nem akarsz fürödni? -tágult ki kétszeresére a szemem.
Lucas hangosan röhögött pontosabban kiröhögött.
-Csak leszeretnék ülni. -vigyorgott majd leültem én is mellé a homokba.
-Szeretem a tengert nézni. Ilyenkor olyan csendes és békés azonban annyira veszélyes is. Sokszor szeretnék én is ilyen nyugodt mégis hatalmas lenni aki nem fél.- közel ültünk a víz széléhez és egy erősebb hullám beterítette a lábunkat.
-Én a csillagos eget szeretem kémlelni. Egy egészen más dimenzióban kerülök amikor felpillantok az égre. - felnéztem az égboltra ahol már látszódtak a csillagok pedig amikor még csak elindultunk akkor kezdett sötétedni.
-Akkor nézzük a csillagokat.- ahogy oldalra pillantottam Lucasra szemei gyönyörűen csillogtak és engem nézett. Egészen elvarázsolt ez a pillanat.
Lucas hátradőlt, egyik kezére tette a fejét másikat pedig kinyújtotta felém én pedig boldogan bújtam hozzá és tényleg felemelő érzés volt sötét éjben a fényes csillagokat nézni vele.

12...

💣

A kicsengetésig a fán ültünk és beszélgettünk teljesen átlagos témákról. Jól esett ott lenni vele és nem gondolni semminek a következményére. Teljesen kiverte a fejemből még a reggelt is amiért hálás voltam.

-Ideje indulnunk, mindjárt kezdődik a következő óra.- lemásztam a fáról majd megvártam míg utánam jön.

Mikor egyszerre értünk be a terembe a srácok felvont szemöldökkel vizslattak minket.Hurrá hallgathatom majd őket.

-Hol voltatok?- suttogott a fülembe Tammy mikor leültem mellé.

-Elfogadtad,hogy nem fog leszállni rólad? -hajolt előre hozzánk Gary és bedugta a fejét közénk. 

Elmosolyodtam és válasz nélkül hagyva a felpaprikázott barátaimat figyeltem a tanárutat. Ugyan már dehogyis őt...

-Eljössz velünk végre billiárdozni? -nyaggatott óra végén Josh.

-Muszáj mindig megkérdezni? Utálom még mindig azt a hülye játékot. -forgattam meg a szememet majd elindultam az aula felé.

-Akkor csak gyere el. Nem halsz bele. -folytatta Liam a szócsatát és mivel ténylegesen nem volt kedvem otthon ülni elmentem velük a bárba ahol törzsvendégek vagyunk.
-Amúgy Lucas is ott lesz szóval nyugi. -nevetett Gary mire csak oldalba vágtam.
-Nem tetszik, nem vagyok belé zúgva és nem is vagyok szerelmes. Vili? -néztem körbe a csapaton akik együttesen bólogattak de amint megfordultam már röhögtek is.
A bárban elfoglaltuk a szokott helyünket ami a sarokban volt a biliárdasztalnál.
-Sziasztok. -huppant le mellénk Lucas majd a srácokkal kezet fogott én meg csak bugyután mosolyogtam rá.
A fiúk elkezdtek biliárdozni közben beszélgettek és Tammy is beszállt hozzájuk egy partira.
-Ever nem játszik? -nézett a fiúkra Lucas majd rám.
-A világból is kilehetne őt kergetni a biliárddal. - kuncogott Josh mire bólogatva helyeseltem.
-Egy esély és bebizonyítom,hogy nem olyan rossz mint azt te hiszed. -nyújtotta felém a kezét de én csak a fejemet ráztam.
-Kösz de elég csak néznem. -pislogtam fel rá mire mosolyogva csóválta a fejét.
-Kérlek Hercegnő! Megtanítlak, levered az összes srácot. -kacsintott rám mire felfele görbült a szám és elvigyorodtam. Ez jól hangzott.
-Hidd el jobb ha nélkülem játszotok addig sem kell senkinek se a kórházba mennie. -piszkáltam a körmömet.
-Vigyázok rád és mindenki másra. Csak bízz bennem.- a francba,hogy csinálja??? Hogy találja meg azokat a szavakat mindig, amivel rám hatni lehet? Elképesztő.
-Először és utoljára. -elfogadtam a kinyújtott kezét ami kellemes melegséggel töltött el.
-Ezt el se hiszem. Kiskorom óta ismerlek de egyszer se sikerült rá bírnom a biliárdra. Ez varázslat. -nyitott szájjal figyelt Gary mire én csak nevetni tudtam.
Beálltam a helyemre majd a kezembe nyomta Tammy az ütőt.
-Jesszus még a kezemben is rosszul áll. -szörnyedtem el amikor próbáltam helyesen megfogni.
-Ugyan baby szeretném ha így fognál oda lent. -nevetett Lucas mire én teljesen felvettem a paradicsom színét. És ha nem a hátam mögött állna el is süllyednék. Hogy mondhat ilyet???
A többiek csak hasukat fogva röhögtek én pedig ott álltam lebénulva. Kellett ez nekem?
Egy derékszárú rövid gatya és egy haspóló nem bizonyosult jó választásnak mert az érintése perzselte a bőrömet.
Csípőjét teljesen neki nyomta a fenekemnek a mellkasát pedig a hátamnak, keze pedig az enyémet súrolta. Mocskosul tetszett eddig a biliárd de ez csak is miatta van.
Bódító illata csupán hab volt a tortán és teljesen elfeledkeztem hol és kikkel is vagyok.
Elkezdett beszélni és csak mondta csak mondta a szabályokat amik engem legkevésbé se érdekeltek.
Megköszörülte a torkát ami rohadt sexy volt és ez rántott vissza a bárba.
-Figyelsz te rám? -nevetett Lucas mire lehajtott fejjel bólogattam.
-Tudom,hogy jobban tetszik a felállás mint a billiárd de csak így taníthatlak meg. -mosolyogva rázta a fejét én pedig kezdtem megint pirulni. Ezt már rohadtul nem hiszem el.
Már eljutottunk odáig,hogy jól tartottam az ütőt és,hogy tudtam figyelni a biliárdra és nem csak arra,hogy itt áll  közvetlen mögöttem és,hogy mennyire letaperolnám. Mi? Komolyan ilyenekre gondolok?
-Na szóval vedd célba a golyót és próbáld eltalálni. -egy lépést hátrált, követtem a mozdulatát majd ahogy próbáltam elütni a golyót újból neki préselt az asztalhoz. Na jó ez rohadtul úgy nézhet ki mintha döngetne,de nagyjából így is éreztem csak ruha választott el attól minket.
-Gyerekek ez már 18-as karika. -röhögött Liam.
-Én legalább évezhetem is. -varázsolt magára egy perverz mosolyt és belemarkolt a seggembe.
-Lucas biliárdról volt szó és nem molesztálásról. -léptem el előle majd dühös tekintettel meredtem rá.
-Ugyan eddig is taperoltalak. -nevetett majd elkapta a csípőm és magához rántott.
-Bárcsak ruha nélkül csináltuk volna az előbb.- sóhajtott a fülembe mire én megkövesedtem. -De ami késik nem múlik. -adott egy nyálas puszit a nyakamra majd még egyszer megmarkolta a seggemet és lelépett.
-Na ezt neeeem. -morogtam amikor észhez tértem a kábulatból. -Nem fog velem kedvére játszadozni. - vágtam az asztalra a biliárdütőt.
Végig szántottam a tömeget,hogy megtaláljam és bár nem tudtam,hogy pontosan mit is akarok mondani de azt legkevésbé akartam látni,hogy ott fogdosott egy másik lányt aki nem mellesleg kicsit se bánta.

11...

↟

Zaklatottan tértem be az osztályba ahol pár percen belül be is csöngetnek kémiára. 

Lecsapódtam a helyemre az ablak mellé majd senkiről se véve tudomást bámultam ki az ablakon ezzel párhuzamban a fejemből.

Minden érzelem most egyszerre kavargott bennem nagyjából szédülés keveredett a hányingerrel.

A tanár hangja immár csak háttér moraj volt nekem és elmerültem a saját kis világomban,ahol jelenleg nem éreztem magamat valami csudi jól.

-Hé Hercegnő,minden rendben? -egy hang egy érintés egy bizonyos embertől aki vissza rántott a valóságba. Eddig senkinek se sikerült ilyenkor vissza hoznia az élők sorába... neki miért sikerült? Miért van ennyire hatással rám???

-Tessék? -fordultam felé kábult arccal,szerintem azt hiszi,hogy valamit szívtam.

-Minden rendben? Sápadtnak tűnsz és fáradtnak. -nézett a szemembe és most együtt érzést véltem felfedezni  a hangjából.

-Minden lánynak ez az álma,hogy ezt dörgöljék az orra alá.-fintorogtam majd vissza fordultam a tábla felé.

-Jaj ne csináld már. Csak próbállak megérteni. -dörmögött amitől felment bennem a pumpa.

-Ne próbálj engem megérteni rendben? Nem tudsz te rólam semmit. És hidd el addig örülj amíg nem tudsz rólam sok mindent. -sziszegtem a fogaim közül. -Tanárnő kimehetnék? Nem érzem jól magam. -felcsaptam a kezemet majd a tanárnő egy bólintással jelezte,hogy mehetek.
Amint kiértem a folyosóra újra tudtam szabályosan lélegezni.
-Azt hitted egy düh kitöréssel le tudsz engem  koptatni? -nevetett Lucas mögöttem mire én csak homlokon csaptam magam.
-Miért? Mond meg miért nem tudsz leszállni rólam? Mondj egy rohadt indokot amiért megakarsz ismerni!!!- egy nagy lépéssel már előtte is teremtem és rohadtul nem érdekel az a kis hely ami épp közöttünk volt.
-Van egy szabad óránk, mihez lenne kedve Ő kegyelmének? -kacsintott rám majd elsétált mellettem le a lépcsőn.
-Vicces vagy.- futottam utána le a lépcsőn majd megelőzve őt leértem az aulába.
-Jó akkor én döntök. -egy éles sikítással jeleztem megrémülésemet amikor felkapott a talajról és a vállára kapott.
-Te nem vagy normális és tegyél le! Most! Azonnal! -ütögettem 6 éves kislány módjára a hátát mikor kiértünk a suliból.
-Abba hagynád egy percre a nyavalygást? -tett le, majd szembe fordított magával. -Változtatni szeretnél nem? Tessék állok rendelkezésedre.-hajolt meg előttem mire a mosolyomat próbáltam elrejteni. Egy nagy sóhaj kíséretében bólintottam.
-Ám legyen. Gyere. -kaptam el a kezét és talán ez volt az első olyan érintés amit én kezdeményeztem.
Oldalról láttam, hogy mosoly ül ki az arcára és be kell,hogy valljam sokkal jobban eset közel tartani magamhoz őt mint,hogy eltaszítsam.
A sulink melletti parkhoz vittem a legnagyobb fa előtt álltunk majd elengedtem a kezét és felmásztam a legalsó ágra.
-Tudod mióta ide járok mindig is arra vágytam,hogy egyszer felmászhassak a tetejére és,hogy onnan szemléljem az engem körülvevő világot.
-És akkor miért nem tetted meg még sosem? -mászott fel mellém majd felnézett a magasba.
-Mert félek. Félek a zuhanástól a csalódástól. Hogy nem az fogadna amiről ábrándozok. Egyszerűen csak félek.- földet szemléltem míg a lábamat lóbáltam a fáról és most először nyíltam meg Lucasnak.
De ahhoz,hogy megbízhassak benne sok mindent kell bemutatnia,hogy el is higgyem. Csak egy baj van. Sokan nem járják ki azt az utat és idő előtt feladják. És ilyen emberekre nincs szükségem.

10...

⇊

Pár óra múlva miután levertem a srácokat ps-nel úgy gondoltam jobb ha vissza megyek a szobánkba. Nyugalomra volt szükségem.

Leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé,pontosabban egy fiókot melyet már nagyon rég nem nyitottam ki az emlékek miatt. Talán ideje lezárnom azt a részt? Ha szembe nézek vele talán könnyebb lesz túltennem magamat rajta?

Odasétáltam a fiókhoz majd kivettem belőle a hideg nyakláncot mely már poros és piszkos volt. Azt hittem felkavaró lesz ha kezembe veszem azonban nem történt semmi. Nem éreztem boldogságot,hogy újra nálam van se fájdalmat ami ahhoz a személyhez volt köthető, csupán ürességet éreztem. 

Megkönnyebbülten szorítottam meg a nyakláncot majd felvettem a kabátomat és elkocogtam a tóhoz. Meg kell szabadulnom tőle.
Az eddig érzelem mentes énem eltűnt és csak a könnyeimet éreztem lefolyni az arcomon. Miért sírok? Miért olyan nehéz elhajítani a nyakláncot? Lezárni a múltamat? Az emlékek miatt. Olyan kedves,meghitt gyönyörű pillanatok jutottak az eszembe melyekre emlékezni akartam. De ezeket a szép emlékeket beárnyékolta a végső találkozás és a kezembe lévő nyakláncot nagy ívbe belehajítottam a vízbe mely nagy csobbanással landolt a vízbe. Kész.Vége.Ami elmúlt az elmúlt és soha többé nem jön vissza már.

9...

↟

Teljesen belefeledkeztem az ücsörgésbe a csengő hangja rántott vissza a valóságba. Mivel a matek tanárom mindig 1-2 perccel már bent van a teremben és nem tűri a késést már lecsesztem magamat gondolatban.
-Ever várj. Kell valamit mondanom.- a lépcsőnél Gary állta el az utamat pont a legrosszabbkor.
-Ne haragudj de rohanok mert Mrs. Watsonnal van órám és már így is kések. Majd suli után úgyis megyek majd akkor elmondod.- nyomtam puszit az arcára és elrohanva mellette száguldoztam fel a tanteremben.
-Mrs.Hills késett...- na ennyit erről. Végig hallgattam szokásos mondókáját a későknek majd a helyemre igyekeztem.
-Elnézést tanárnő.- néztem a szigorú arcára amitől most is majd összecsináltam.
Ijesztő egy nő de matek tanárnak még ijesztőbb.
-Rólam álmodoztál oda kint ugye?- vigyorgott rám Lucas mikor hátra fordult.
-Te leskelődsz utánam? És nem képzeld vannak sokkal helyesebb pasik akikről tudok ábrándozni nem pont rólad fogok.- közömbös arccal bámultam rá majd random rákacsintottam velem egy sorban ülő Nickre. Tényleg jó pasi de nem hozzám való.
-Ezt csak úgy mondod. Kíváncsi vagyok majd mit fogsz ma hozzám szólni. -kacsintott rám mire csak a szememet forgattam.
-Semmit mivel nem leszek otthon. -kacsintottam rá és azt hittem leráztam de nem.
-Én se nálatok leszek. -nevetett és végszóra fordult vissza mert matek tanár elkezdett ordítozni,hogy merjük megzavarni az órát. Azt hiszem elcsesztem a jegyemet matekból.
De mégis miről beszélt Lucas???
Egy szörnyű matek óra után elindultam Garyék szobájához,mivel Tammyt nem találtam sehol gondolom már ott van.
Mosolyogva kopogtam be az ajtón vártam,hogy meglássam egyikük arcát de mikor Lucas nyitott ajtót az arcomra fagyott a mosoly. Neeee!!! Hát erről beszélt az órán.
-Bocs, úgy látszik rossz helyre kopogtam. -fordítottam hátat de ő megragadta a csuklómat.
-Jó helyre jöttél, itt vannak Garyék.- vigyorgott majd arrébb állt az ajtóból.
-Kösz. -sétáltam be majd először Liamet majd a többieket is felfedeztem.
-Mit keres itt? -néztem rájuk, Gary pedig felállt a kanapéról és elém sétált.
-Ha szánsz rám egy kis időt amikor elakartam mondani most nem ért volna ilyen váratlanul. -grimaszolt majd homlokon csaptam magamat.
-Ne haragudj. De most már elmondhatnád. -halkabbra vettem a hangerőmet.
-Beköltözik mivel már csak nálunk van szabad ágy. Amúgy nem rossz srác.- mosolygott rám Gary. Homlok ráncolva fordultam a többiekhez akik csak vigyorogva néztek hol engem hol Lucast.
Elsétáltam a konyhába,hogy öntsek magamnak egy pohár hideg vizet hátha segít felocsúdni.
Hallottam,hogy a srácok bekapcsolták a Ps-t majd elkezdték nyomkodni a játékot. Nekem most nem volt kedvem semmihez. Leginkább egy személyhez nem volt kedvem. Idegesített,hogy nem tudom sehova se tenni. Néha elviselem utána meg legszívesebben elásnám. De viszont mindig irtó jóképű.
Kimentem az erélyre és leültem a kinti asztalhoz.
-Egészen ellenállhatatlan vagy ebben a magas derekú nadrágban. -lenéztem a combomra ahol Lucas keze pihent. Én meg már azt hittem nem lehet ennél jobban melegem. Aha persze.
-Lucas, fejezd be. -morogtam de azonnal elhallgattam mikor nyakamhoz ért az ajka. "Könyörgöm fejezd beee!!!"-fohászkodtam magamba mert a testem már nem bírt ellenállni.
-Ne akarj mindig ellenkezni. Néha csak élvezd a pillanatot.- mormogta a fülembe majd enyhén beleharapott én pedig felnyögtem. Az angyalát ennek a fiúnak!!!
-Látod lehet ezt élvezni. -sutyorogta tovább majd keze elkezdte simogatni a combomat és ezek az érintések teljesen új reakciókat váltottak ki belőlem. Valószínűleg azért mert még senki se ért így hozzám. Csupán egy csókom volt eddigi életemben annak is elszeretném felejteni minden emlékét.
Forró,puha ajkát érezve azt kívántam bárcsak megcsókolna de tudtam,hogy akkor alá is írnám a végrendeletemet.
-Miért csinálod ezt? Miért okoz ez örömet neked? -suttogtam szinte magamnak.
-Mit? Miért okozok neked örömet? -kacagott fel majd elvált a keze a combomtól ajka a nyakamtól és máris hiányzott az érintése. Jesszus!! Ismeritek milyen érzés mikor tudjátok,hogy nem szabad mégis piszkosul akarod? Elakarod magadtól lökni de ő annál jobban ragaszkodik?
-Nem fogok lefeküdni veled, nem leszek a játékszered ezt jobb ha megjegyzed. -álltam fel a székemből majd távozni akartam de elkaptam a kezemet.
-Látom,hogy valami nyomaszt,talán segíthetnék. Egészen más életet élek mint te. Talán ilyen változásra lenne szükséged. -mondandójára megfordultam és elég közel kerültem hozzá,hogy érezzem az illatát.
-Nem fekszek össze senkivel, és nem bájolgok azokkal akiket nem bírok. -néztem csillogó zöld szemeibe.
-Azonban én hozzád érhetek akkor amikor akarok. -perverz mosolyát látva elnevettem magamat mert tényleg nem értettem. Megfektetni nem akar, még is hozzám akar érni. Ez talán nem bűn. Nem bűn ha vágyunk a másik érintésére. Semmi több. Egy érintés és testünk bizseregni kezd. Én is vágyom az érintésére. És bár nem mondom ki de szerintem elég egyértelműen jelzi a testem,hogy többet akar. De mi van ha ez lesz a végzet? Megint túl gondolok mindent. A kóma után pont ezt akartam elkerülni. Sodródni akarok az élettel hozzon bármilyen váratlan helyzetet is én megállom a helyemet. Új dolgokat akarok kipróbálni,élni akarok. És ha ehhez Lucas a szükséges ember,hogy segítsen akkor nem fogom ellökni magamtól.

Karácsonyi külön rész

💗🎁

1 évvel ezelőtt...

-James!- sikítottam fel mikor még mindig nem hagyta abba a csikizést. -Fejezd be könyörgöm. -nevettem könnyektől kicsordult szemekkel de ő csak csikizett tovább.

-Ez a büntetésed kisasszony. -nevetett fel "félelmetesen" és rám kacsintott.

-Gary! Légyszívesen ments meg ennek a szörnynek a karmai közül. -szakadozva mondtam a szavakat mivel már levegőt is alig kaptam.

-Gyerekek ebéd!-kiáltott anya és ő az én megmentőm mivel Jamesnek mindig is legfontosabb a hasa volt. 

-Még vissza térünk erre.- adott puszit az arcomra majd ott hagyott a nappaliba.

-Szeret téged. -szólalt meg mögöttem Gary mire hátra fordultam.

-Tudom. De miért nem tud nyíltan játszani? Miért nem mondja ki,hogy mit érez? Miért nem őszinte velem? -bújtam Gary vállába mire átölelt.

-Tudod mi se tudjuk sokszor eldönteni melyik a megfelelő út. Fél. Nem akar elveszíteni. Fontos vagy neki.- szorította meg a vállamat. -Beszéljek vele? -válaszul csak nemlegesen megráztam a fejemet. 

-Majd ha úgy érzi. Nem akarom siettetni a dolgot ha nem akarja. -mosolyogtam Gary-re.

-Na gyere kislány mert még végül nem hagynak nekünk semmit. -nevetett fel és helyet foglaltunk a hatalmas asztalnál,mindenki ott ült aki számomra/számunkra fontos volt.

-Mit vettél Jamesnek? -ültünk le a lépcsőre Tammyvel miután befejeztük az ebédet. 

-Egy medált melybe belevésettem a nevünket.-megszorongattam a medált a kezembe mert ott lapult eddig a zsebembe. -Örülni fog neki szerinted?-néztem Tammyra aki mosolyogva bólintott.

-Biztos vagyok benne. 

Felszaladtam a szobámba bele tettem a nyakláncát egy kis dobozba majd azt szorongatva lementem a nappaliba.

-Hé Hills kijössz velem?- karolta át hátulról a derekamat James én pedig bólintottam és felkaptam a kabátomat.

-Tudom,hogy később ajándékozunk de én most szeretném oda adni az én ajándékomat. Szabad? -ellenállhatatlan mosolyát bevetette én pedig nevetve bólogattam.

A hátam mögé sétált félre tűrte a hajamat és egy hideg láncot éreztem a bőrömhöz érni. Azonban keze melege felváltotta ezt a kellemetlen hideget és átfutott az a kellemes borzongás.

-Nyisd ki. -sétált vissza elém én pedig lepillantottam a medálra. Gyönyörű volt.

Egy ezüst színű nyaklánc lógott a nyakamba és mikor kinyitottam elhomályosult a tekintetem. Legszebb közös pillanatukat rakatta bele. 

-Köszönöm. -pillantottam fel rá könnyes szemekkel majd ujjával letörölte lecsordult könnycseppemet.

Szemével szinte megigézett és már csak arra figyeltem fel,hogy ajka az én ajkamhoz ér és lassan ,édesen csókol. Elvesztem a pillanatban. Úgy szerettem volna maradni amíg világ a világ. Az ölelő karjában mézédes ajkát csókolva. Szállingózó hó körül ölelt minket,dermesztő hidegtől se fáztam mert a szerelem amit miatta éltettem teljesen melegen tartott. Legszebb pillanat volt az évek során. 

De akkor még nem sejtettem,hogy az volt az utolsó közös pillanatunk. Akkor láttam utoljára.Soha többé nem jelentkezett. Elhagyott. Otthagyott. Semmit se magyarázott meg. Búcsú csóknak szánta az első csókunkat. És én összetörtem ebbe. 

-Hol van James?- támadott le Gary rögtön amikor beléptem az ajtón.

-Itt hagyott.- pillantottam fel rá a nyakláncot szorongatva és ekkor eltört a mécses. Zokogva Gary karjaiba vetettem magamat és csak sírtam. Fájt. Fájt az egész. Szerettem. Mégis minden zokszó nélkül elhagyott. Se szó se beszéd egy búcsú csók és ennyivel letudta. Vajon látom még édes arcát, hallom még nevetését amivel mindig engemet is megnevetettet vagy láthatom gyönyörű csillogó zöld szemeit? A válasz igen. De bár ne találkoztunk volna soha. 

8...

↗

-Hé kislány higgadj, nem ártod neked semmit a szekrényajtó.-kuncogott mögöttem Tammy mikor minden erőmből bevágtam a szekrény ajtaját így kisebb zajt csapva a folyosón.

-Miért? -fordultam felé ingerülten.

-Mert. -vigyorogva bámult rám én pedig már csak homlokon csaptam magamat.

-Köszönöm az értékes válaszodat barátosném. -suhantam el mellette majd a következő órámra tartottam és elmondtam vagy 10 imát,hogy ne legyen a teremben.
Az ajtóba körül kémleltem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor nem láttam sehol.
-Csak nem azt hitted nem lesz több óránk együtt? -nevetett bele a fülembe Lucas és mellkasát éreztem ahogy neki nyomta a hátamnak.
-Ennyire nehéz tőlem elszakadni? -szakadozva vettem a levegőt és nem akartam,hogy lássa az arcomat de megkerült és szemembe nézett.
-Igazából imádom látni,hogy milyen reakciókat váltok ki belőled. Kíváncsi vagyok meddig bírsz nekem ellenállni. -nevetett fel önelégülten amitől felment bennem a pumpa.
-Szerintem túl magas lovon ülsz barátocskám,de majd ha valaki letaszít nehogy a végén még megsérüljél. -tudtam,hogy az arcom már lángol a dühtől így fogtam magam és levágódtam Josh mellé.
-Nem bírom elviselni azt a beképzelt pofáját. -morogtam az orrom alatt.
-Hé nyugi, tudom nehéz figyelmen hagyni de próbáld meg. Lehet,hogy egy idő után megunja és leszáll rólad.Majd keres új prédát akit betud csalni a csapdájába. -mosolygott rám Josh én pedig hálás voltam neki. Erre az órára teljesen megnyugtatott.
-Na mi volt az új sráccal? -vetődött mellém Gary így kerek volt a csapatunk.
-Lehetne,hogy ne ő legyen a téma? -néztem rá mérgesen mire vette az adást,hogy nem kívánt téma Lucas.
Leültünk az ebédünkkel a szokott asztalunkhoz majd fintorogva ránéztem a kajámra.
-Nekem ettől a kinézettől elment az étvágyam. -általában normális kaját osztanak de a mai valami rémes volt már csak látszatra is.
Drága bájgúnár foglalt velem szemben helyett egy másik asztalnál mellette Alice társaságában és suli khm ribancaival és az eszetlen focistákkal. Úgy látszik megtalálta a folt  a zsákját.
A francba az örökös nézésével. Megőrjít, inkább neki láttam megkóstolni azt a kotyvaszt ami a tányéromon volt.
-Evésbe fojtja undorát. -nevetett fel Liam mire a többiek is csatlakoztak hozzá.
Morgás helyett inkább felálltam az asztaltól és vissza vittem a tányért a helyére. Nekem mára elég volt. Elmentem Lucasék asztala mellett mire egy kéz megragadta a csuklómat én pedig ránéztem az illetőre.
-Elengednél? -néztem kezét ahogy az enyémet fogja, érintése kellemes volt nem szorított vagy tartott erősen egyszerűen csak fogta.
-Kérsz a kajámból enyém valamennyivel normálisabban néz ki mint amilyen a tiéd volt.-ezt a kijelentését nem tudtam mire vélni. Nem tudtam róla leolvasni semmit. Esetleg gúnyolódott volna vagy,hogy komolyan beszél.
-Kösz de jól laktam. -néztem a szemébe és szájam széle akaratlanul is felfele görbült akár csak az övé.
-Rendben. -bólintott majd elengedte a csuklómat és olyas fajta hideget éreztem érintése helyén mintha égetné a hideg a csuklómat, közben melegem volt. Mi a fene? Elment az eszem.
Kicsit sokkolva álltam még ott majd gyorsan észbe kaptam és vissza mentem az asztalunkhoz.
-Minden oké? -lengette meg előttem Tammy a kezét én pedig pislogtam párat és bólintottam.
Átnéztem a másik asztalra és a velem szemben ülő fiú mosolyogva nézett engem. Úgy nézett mintha olyat látna amit még nem, újdonságot valami szépet. Kellemetlenül éreztem magamat ezért lehajtottam a fejemet és a cipőm orrát vizslattam. Ráfér egy kis takarítás.
-Nem gond ha felmegyek? -megrázták a fejüket én pedig felálltam és kisétáltam az ebédlőből. Kiléptem a suli ajtaján  majd levetettem magamat az udvar szépen zöldülő füvére. Kellemes meleg cirógatta a testemet és a friss levegő jót tett a fejemnek. Hátra vetettem magamat a fűbe és csak élveztem a délutáni meleget.