9...

↟

Teljesen belefeledkeztem az ücsörgésbe a csengő hangja rántott vissza a valóságba. Mivel a matek tanárom mindig 1-2 perccel már bent van a teremben és nem tűri a késést már lecsesztem magamat gondolatban.
-Ever várj. Kell valamit mondanom.- a lépcsőnél Gary állta el az utamat pont a legrosszabbkor.
-Ne haragudj de rohanok mert Mrs. Watsonnal van órám és már így is kések. Majd suli után úgyis megyek majd akkor elmondod.- nyomtam puszit az arcára és elrohanva mellette száguldoztam fel a tanteremben.
-Mrs.Hills késett...- na ennyit erről. Végig hallgattam szokásos mondókáját a későknek majd a helyemre igyekeztem.
-Elnézést tanárnő.- néztem a szigorú arcára amitől most is majd összecsináltam.
Ijesztő egy nő de matek tanárnak még ijesztőbb.
-Rólam álmodoztál oda kint ugye?- vigyorgott rám Lucas mikor hátra fordult.
-Te leskelődsz utánam? És nem képzeld vannak sokkal helyesebb pasik akikről tudok ábrándozni nem pont rólad fogok.- közömbös arccal bámultam rá majd random rákacsintottam velem egy sorban ülő Nickre. Tényleg jó pasi de nem hozzám való.
-Ezt csak úgy mondod. Kíváncsi vagyok majd mit fogsz ma hozzám szólni. -kacsintott rám mire csak a szememet forgattam.
-Semmit mivel nem leszek otthon. -kacsintottam rá és azt hittem leráztam de nem.
-Én se nálatok leszek. -nevetett és végszóra fordult vissza mert matek tanár elkezdett ordítozni,hogy merjük megzavarni az órát. Azt hiszem elcsesztem a jegyemet matekból.
De mégis miről beszélt Lucas???
Egy szörnyű matek óra után elindultam Garyék szobájához,mivel Tammyt nem találtam sehol gondolom már ott van.
Mosolyogva kopogtam be az ajtón vártam,hogy meglássam egyikük arcát de mikor Lucas nyitott ajtót az arcomra fagyott a mosoly. Neeee!!! Hát erről beszélt az órán.
-Bocs, úgy látszik rossz helyre kopogtam. -fordítottam hátat de ő megragadta a csuklómat.
-Jó helyre jöttél, itt vannak Garyék.- vigyorgott majd arrébb állt az ajtóból.
-Kösz. -sétáltam be majd először Liamet majd a többieket is felfedeztem.
-Mit keres itt? -néztem rájuk, Gary pedig felállt a kanapéról és elém sétált.
-Ha szánsz rám egy kis időt amikor elakartam mondani most nem ért volna ilyen váratlanul. -grimaszolt majd homlokon csaptam magamat.
-Ne haragudj. De most már elmondhatnád. -halkabbra vettem a hangerőmet.
-Beköltözik mivel már csak nálunk van szabad ágy. Amúgy nem rossz srác.- mosolygott rám Gary. Homlok ráncolva fordultam a többiekhez akik csak vigyorogva néztek hol engem hol Lucast.
Elsétáltam a konyhába,hogy öntsek magamnak egy pohár hideg vizet hátha segít felocsúdni.
Hallottam,hogy a srácok bekapcsolták a Ps-t majd elkezdték nyomkodni a játékot. Nekem most nem volt kedvem semmihez. Leginkább egy személyhez nem volt kedvem. Idegesített,hogy nem tudom sehova se tenni. Néha elviselem utána meg legszívesebben elásnám. De viszont mindig irtó jóképű.
Kimentem az erélyre és leültem a kinti asztalhoz.
-Egészen ellenállhatatlan vagy ebben a magas derekú nadrágban. -lenéztem a combomra ahol Lucas keze pihent. Én meg már azt hittem nem lehet ennél jobban melegem. Aha persze.
-Lucas, fejezd be. -morogtam de azonnal elhallgattam mikor nyakamhoz ért az ajka. "Könyörgöm fejezd beee!!!"-fohászkodtam magamba mert a testem már nem bírt ellenállni.
-Ne akarj mindig ellenkezni. Néha csak élvezd a pillanatot.- mormogta a fülembe majd enyhén beleharapott én pedig felnyögtem. Az angyalát ennek a fiúnak!!!
-Látod lehet ezt élvezni. -sutyorogta tovább majd keze elkezdte simogatni a combomat és ezek az érintések teljesen új reakciókat váltottak ki belőlem. Valószínűleg azért mert még senki se ért így hozzám. Csupán egy csókom volt eddigi életemben annak is elszeretném felejteni minden emlékét.
Forró,puha ajkát érezve azt kívántam bárcsak megcsókolna de tudtam,hogy akkor alá is írnám a végrendeletemet.
-Miért csinálod ezt? Miért okoz ez örömet neked? -suttogtam szinte magamnak.
-Mit? Miért okozok neked örömet? -kacagott fel majd elvált a keze a combomtól ajka a nyakamtól és máris hiányzott az érintése. Jesszus!! Ismeritek milyen érzés mikor tudjátok,hogy nem szabad mégis piszkosul akarod? Elakarod magadtól lökni de ő annál jobban ragaszkodik?
-Nem fogok lefeküdni veled, nem leszek a játékszered ezt jobb ha megjegyzed. -álltam fel a székemből majd távozni akartam de elkaptam a kezemet.
-Látom,hogy valami nyomaszt,talán segíthetnék. Egészen más életet élek mint te. Talán ilyen változásra lenne szükséged. -mondandójára megfordultam és elég közel kerültem hozzá,hogy érezzem az illatát.
-Nem fekszek össze senkivel, és nem bájolgok azokkal akiket nem bírok. -néztem csillogó zöld szemeibe.
-Azonban én hozzád érhetek akkor amikor akarok. -perverz mosolyát látva elnevettem magamat mert tényleg nem értettem. Megfektetni nem akar, még is hozzám akar érni. Ez talán nem bűn. Nem bűn ha vágyunk a másik érintésére. Semmi több. Egy érintés és testünk bizseregni kezd. Én is vágyom az érintésére. És bár nem mondom ki de szerintem elég egyértelműen jelzi a testem,hogy többet akar. De mi van ha ez lesz a végzet? Megint túl gondolok mindent. A kóma után pont ezt akartam elkerülni. Sodródni akarok az élettel hozzon bármilyen váratlan helyzetet is én megállom a helyemet. Új dolgokat akarok kipróbálni,élni akarok. És ha ehhez Lucas a szükséges ember,hogy segítsen akkor nem fogom ellökni magamtól.

Karácsonyi külön rész

💗🎁

1 évvel ezelőtt...

-James!- sikítottam fel mikor még mindig nem hagyta abba a csikizést. -Fejezd be könyörgöm. -nevettem könnyektől kicsordult szemekkel de ő csak csikizett tovább.

-Ez a büntetésed kisasszony. -nevetett fel "félelmetesen" és rám kacsintott.

-Gary! Légyszívesen ments meg ennek a szörnynek a karmai közül. -szakadozva mondtam a szavakat mivel már levegőt is alig kaptam.

-Gyerekek ebéd!-kiáltott anya és ő az én megmentőm mivel Jamesnek mindig is legfontosabb a hasa volt. 

-Még vissza térünk erre.- adott puszit az arcomra majd ott hagyott a nappaliba.

-Szeret téged. -szólalt meg mögöttem Gary mire hátra fordultam.

-Tudom. De miért nem tud nyíltan játszani? Miért nem mondja ki,hogy mit érez? Miért nem őszinte velem? -bújtam Gary vállába mire átölelt.

-Tudod mi se tudjuk sokszor eldönteni melyik a megfelelő út. Fél. Nem akar elveszíteni. Fontos vagy neki.- szorította meg a vállamat. -Beszéljek vele? -válaszul csak nemlegesen megráztam a fejemet. 

-Majd ha úgy érzi. Nem akarom siettetni a dolgot ha nem akarja. -mosolyogtam Gary-re.

-Na gyere kislány mert még végül nem hagynak nekünk semmit. -nevetett fel és helyet foglaltunk a hatalmas asztalnál,mindenki ott ült aki számomra/számunkra fontos volt.

-Mit vettél Jamesnek? -ültünk le a lépcsőre Tammyvel miután befejeztük az ebédet. 

-Egy medált melybe belevésettem a nevünket.-megszorongattam a medált a kezembe mert ott lapult eddig a zsebembe. -Örülni fog neki szerinted?-néztem Tammyra aki mosolyogva bólintott.

-Biztos vagyok benne. 

Felszaladtam a szobámba bele tettem a nyakláncát egy kis dobozba majd azt szorongatva lementem a nappaliba.

-Hé Hills kijössz velem?- karolta át hátulról a derekamat James én pedig bólintottam és felkaptam a kabátomat.

-Tudom,hogy később ajándékozunk de én most szeretném oda adni az én ajándékomat. Szabad? -ellenállhatatlan mosolyát bevetette én pedig nevetve bólogattam.

A hátam mögé sétált félre tűrte a hajamat és egy hideg láncot éreztem a bőrömhöz érni. Azonban keze melege felváltotta ezt a kellemetlen hideget és átfutott az a kellemes borzongás.

-Nyisd ki. -sétált vissza elém én pedig lepillantottam a medálra. Gyönyörű volt.

Egy ezüst színű nyaklánc lógott a nyakamba és mikor kinyitottam elhomályosult a tekintetem. Legszebb közös pillanatukat rakatta bele. 

-Köszönöm. -pillantottam fel rá könnyes szemekkel majd ujjával letörölte lecsordult könnycseppemet.

Szemével szinte megigézett és már csak arra figyeltem fel,hogy ajka az én ajkamhoz ér és lassan ,édesen csókol. Elvesztem a pillanatban. Úgy szerettem volna maradni amíg világ a világ. Az ölelő karjában mézédes ajkát csókolva. Szállingózó hó körül ölelt minket,dermesztő hidegtől se fáztam mert a szerelem amit miatta éltettem teljesen melegen tartott. Legszebb pillanat volt az évek során. 

De akkor még nem sejtettem,hogy az volt az utolsó közös pillanatunk. Akkor láttam utoljára.Soha többé nem jelentkezett. Elhagyott. Otthagyott. Semmit se magyarázott meg. Búcsú csóknak szánta az első csókunkat. És én összetörtem ebbe. 

-Hol van James?- támadott le Gary rögtön amikor beléptem az ajtón.

-Itt hagyott.- pillantottam fel rá a nyakláncot szorongatva és ekkor eltört a mécses. Zokogva Gary karjaiba vetettem magamat és csak sírtam. Fájt. Fájt az egész. Szerettem. Mégis minden zokszó nélkül elhagyott. Se szó se beszéd egy búcsú csók és ennyivel letudta. Vajon látom még édes arcát, hallom még nevetését amivel mindig engemet is megnevetettet vagy láthatom gyönyörű csillogó zöld szemeit? A válasz igen. De bár ne találkoztunk volna soha. 

8...

↗

-Hé kislány higgadj, nem ártod neked semmit a szekrényajtó.-kuncogott mögöttem Tammy mikor minden erőmből bevágtam a szekrény ajtaját így kisebb zajt csapva a folyosón.

-Miért? -fordultam felé ingerülten.

-Mert. -vigyorogva bámult rám én pedig már csak homlokon csaptam magamat.

-Köszönöm az értékes válaszodat barátosném. -suhantam el mellette majd a következő órámra tartottam és elmondtam vagy 10 imát,hogy ne legyen a teremben.
Az ajtóba körül kémleltem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor nem láttam sehol.
-Csak nem azt hitted nem lesz több óránk együtt? -nevetett bele a fülembe Lucas és mellkasát éreztem ahogy neki nyomta a hátamnak.
-Ennyire nehéz tőlem elszakadni? -szakadozva vettem a levegőt és nem akartam,hogy lássa az arcomat de megkerült és szemembe nézett.
-Igazából imádom látni,hogy milyen reakciókat váltok ki belőled. Kíváncsi vagyok meddig bírsz nekem ellenállni. -nevetett fel önelégülten amitől felment bennem a pumpa.
-Szerintem túl magas lovon ülsz barátocskám,de majd ha valaki letaszít nehogy a végén még megsérüljél. -tudtam,hogy az arcom már lángol a dühtől így fogtam magam és levágódtam Josh mellé.
-Nem bírom elviselni azt a beképzelt pofáját. -morogtam az orrom alatt.
-Hé nyugi, tudom nehéz figyelmen hagyni de próbáld meg. Lehet,hogy egy idő után megunja és leszáll rólad.Majd keres új prédát akit betud csalni a csapdájába. -mosolygott rám Josh én pedig hálás voltam neki. Erre az órára teljesen megnyugtatott.
-Na mi volt az új sráccal? -vetődött mellém Gary így kerek volt a csapatunk.
-Lehetne,hogy ne ő legyen a téma? -néztem rá mérgesen mire vette az adást,hogy nem kívánt téma Lucas.
Leültünk az ebédünkkel a szokott asztalunkhoz majd fintorogva ránéztem a kajámra.
-Nekem ettől a kinézettől elment az étvágyam. -általában normális kaját osztanak de a mai valami rémes volt már csak látszatra is.
Drága bájgúnár foglalt velem szemben helyett egy másik asztalnál mellette Alice társaságában és suli khm ribancaival és az eszetlen focistákkal. Úgy látszik megtalálta a folt  a zsákját.
A francba az örökös nézésével. Megőrjít, inkább neki láttam megkóstolni azt a kotyvaszt ami a tányéromon volt.
-Evésbe fojtja undorát. -nevetett fel Liam mire a többiek is csatlakoztak hozzá.
Morgás helyett inkább felálltam az asztaltól és vissza vittem a tányért a helyére. Nekem mára elég volt. Elmentem Lucasék asztala mellett mire egy kéz megragadta a csuklómat én pedig ránéztem az illetőre.
-Elengednél? -néztem kezét ahogy az enyémet fogja, érintése kellemes volt nem szorított vagy tartott erősen egyszerűen csak fogta.
-Kérsz a kajámból enyém valamennyivel normálisabban néz ki mint amilyen a tiéd volt.-ezt a kijelentését nem tudtam mire vélni. Nem tudtam róla leolvasni semmit. Esetleg gúnyolódott volna vagy,hogy komolyan beszél.
-Kösz de jól laktam. -néztem a szemébe és szájam széle akaratlanul is felfele görbült akár csak az övé.
-Rendben. -bólintott majd elengedte a csuklómat és olyas fajta hideget éreztem érintése helyén mintha égetné a hideg a csuklómat, közben melegem volt. Mi a fene? Elment az eszem.
Kicsit sokkolva álltam még ott majd gyorsan észbe kaptam és vissza mentem az asztalunkhoz.
-Minden oké? -lengette meg előttem Tammy a kezét én pedig pislogtam párat és bólintottam.
Átnéztem a másik asztalra és a velem szemben ülő fiú mosolyogva nézett engem. Úgy nézett mintha olyat látna amit még nem, újdonságot valami szépet. Kellemetlenül éreztem magamat ezért lehajtottam a fejemet és a cipőm orrát vizslattam. Ráfér egy kis takarítás.
-Nem gond ha felmegyek? -megrázták a fejüket én pedig felálltam és kisétáltam az ebédlőből. Kiléptem a suli ajtaján  majd levetettem magamat az udvar szépen zöldülő füvére. Kellemes meleg cirógatta a testemet és a friss levegő jót tett a fejemnek. Hátra vetettem magamat a fűbe és csak élveztem a délutáni meleget.

7...

🔝

Tammy még békésen szunyókált mellettem de én már nem bírtam tovább aludni. Az miatt nem aggódtam,hogy felkeltem Tammyt mert mély alvó,így hát kikászálódtam az ágyból és lecsekkoltam az órát. Egy órával keltem hamarabb mint ami az ébresztőn be volt állítva.

Kibaktattam a konyhába öntöttem magamnak ásványvizet majd leültem az asztalhoz.

Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem elmegyek fél órát futni, úgy is van mit kiszellőztetnem a fejemből. Kicsit sem vagyok kíváncsi az aggódó és "figyelmes" tekintetekre. Egyszerűen csak elszeretném felejteni. Felkaptam egy fehér pólót hozzá és egy cica nadrágot majd zsebembe dugtam a kulcsomat és telefonomat a fülemben pedig már lógott a fülhallgató. 

Elindultam a koleszből egy gyönyörű park felé ahol imádok lenni, teljesen megnyugtat. Tavasz révén az illatok a madarak csiripelése a pompásan virágzó növényeket látva,hallva teljesen más világba csöppenek. Mikor elérek a kedvenc tavamhoz leülök a fűbe, kiveszem a fülesemet és hallgatom a természet hangját. 

Kacsák úszkálnak a víz felszínén,néhány szerelmes pár üldögél a padokon ezeken kívül pedig minden teljesen nyugodt és csendes. Ránézek az órámra és csalódva látom,hogy vissza kéne indulnom,hogy még letudjak tusolni és rendbe tudjam szedni magamat.

A fülesemet már vissza se dugom és nyugodt tempóba szaladok vissza a kollégiumba.

-Jó reggelt! -köszönök a lányoknak akik már a kávéjukat szürcsölik. 

-Szia. -köszönnek majd Tammy megölel én pedig besétálok a fürdőszobába.

Gyorsan lezuhanyzok, reggeli rutinokat megcsinálom és kikeresem a napi ruhámat.

-Felkészültél kislány? -néz rám Tammy mikor kilépek a szobából és magabiztosan bólintok. -Ez a beszéd kisanyám. -kacsint rám majd felnevetek.

***

-Na szeretnél valami szenzációs bevonulást? -vonogatja szemöldökét Gary mikor megérkezünk a rég nem látott iskolámhoz.

-Persze más vágyam sincs.-nevetek mert egy szavamat se gondoltam komolyan de Gary felkap és menyasszony stílusba kezd el velem sétálni.

-Gary csak vicceltem. -próbáltam kiugrani karjai közül de nem jött össze.

-Ugyan bogyó. -nevet ki Gary majd belépünk a nagy épületbe.

A csarnok közepén megforgat és felkiált: -Vissza jött Beverly Hills. -nem vártam semmi reakciót de e helyett elkezdtek tapsolni és éljenezni. 

-Na jó legyen elég. -csaptam Gary karjára mire végre letett.

-Ever egy verseny? -kacsintott Liam mivel nálunk folyamatosak a versengési lázak.

-A vesztes önszántából felel kémiából. -kiáltottam és mire feleszmélhetett volna Liam elkezdtem rohanni a lépcsők felé. Kicsit szabálytalan volt de ugyan, ki szeretne felelni kémiából?

-Te csaló.-lihegett mögöttem Liam amikor pár másodperccel később beért.

-Szerencsés felelést.- vigyorogtam rá majd bevágódtam Tammy mellé.

-Van önként felelő aki megszeretné osztani velünk tudását? -tette fel a kérdést kedves kémia tanárnőnk amint becsöngettek. 

Gyorsan kitéptem egy lapot a füzetemre és ráfirkantottam egy szót majd hozzá vágtam Liamhez.

Hagyd. Ezt firkantottam a papírra. Ahogy elolvasta Liam, megkönnyebbülés ült ki az arcára és hálás tekintettel nézett rám.

2 felelő is volt az órán majd mikor elkezdtük volna az órát nyílt az ajtó és egy ismerős arc lépett be. TÚL ismerős. 

-Oh az új diák. El is felejtettem. 20 perc késés, ennyi ideig tartott megtalálni a lépcsőt vagy csak a lába jár kedvesnek ennyire lassan? -kérdezte szarkazmussal a Mrs. Tailor mire az egész osztály felnevetett.

-Elnézést a késésért tanárnő csak tudja azok a rafinált kémia cuccok nagyon megakartak ismerkedni a piszoárral és hát idő kellett míg megszáradnak. -vágott vissza Lucas, bájos arccal nézett a tanárnőre azonban szája szélében ott bujkált a mosoly. Az osztály jól szórakozott rajtuk.

-Most fejezze be fiam. Foglaljon helyet és kérem máskor ne vigye piszoárra a kémia dolgait még egy ilyen ismerkedést nem nézzek jó szemmel. -fenyegette az ujjával Lucast.

-Igen is tanárnő. -majd megindult a padok felé és mikor meglátott elvigyorodott és megállt előttem. 

-Hát szia Hercegnő örülök,hogy ismét látlak. - mondandója végén rám kacsintott majd a másik padsornál eggyel hátrébb foglalt helyet. 

Újra megéreztem azt a perzselő érzést,tudtam,hogy néz. A fenébe ennek az órának kampec. Csak abban reménykedem,hogy nem lesz sok közös tanóránk vagy ha igen sikerül figyelmen kívül hagynom. Na persze ezt is elhittem.

6...

↓

Az első olyan estém ahol újra élek. Ahol nem csöveken keresztül kapom a levegőt. Nem vagyok lekötve és nem jár be hozzám minden órában az orvos,hogy élek-e. Mert élek. 1 hónap után újra élek.

Sikításomra keltem fel és azonnal felültem az ágyba és éreztem ahogy ver a víz. Rémálom. Újra és újra látom magam előtt. Őt. Aki miatt ide jutottam. Aki miatt mondhatni egy hónapig halott voltam. Aki keserűséget hozott a családom és a barátaim életébe. Vajon képes leszek egyszer elfelejteni mindezt?

-Jesszus Beverly jól vagy? -rontott be Tammy és szorosan megölelt. -Megijesztettél. -nézett a szemembe és próbálta kifürkészni,hogy minden rendben van-e. 

-Persze minden rendben csak rémálmom volt. -hajtottam le a fejemet.

-Ő vele?- nem mondta ki a nevét mert tabu ahogy nem hozzuk fel az egész dolgot de most kénytelenek voltunk. Bólintottam. 

-Ne haragudj,hogy felébresztettelek. -mondtam megbánóan mire halkan felkuncogott.

-Akarod,hogy itt maradjak? -kérdezte Tammy mire arcom kivirult és boldogan bólintottam.

Arrébb húzódtam, habár nagy ágy de szeretek középen aludni. Amint leojtottuk a villanyt,villám csapásként jött az álom a szememre azonban most nem rémálom. Most egy kellemes illatot egy helyes arcot láttam magam előtt ahogy engem szólít. Lucasról álmodtam.

5...

💢

Idegesen trappoltam be a szobámba majd bedugtam a fülembe a fülhallgatót és maxra tekertem a hangerőt,hogy még csak véletlenül se hallhassam őket.

Már épp elszenderedtem amikor éles kiabálást hallottam ami még a zenét is túl szárnyalta. Csakis Tammy lehet.

-Alice ezeregyszer megmondtuk,hogyha hozol fel ide pasit azt zárd be a 4 fal közé. Rohadtul nem vagyunk kíváncsiak mit műveltek szóval légyszíves tartsd tiszteletben a kérésünket. -kilestem az ajtón,hogy mégis mi történhetett.

Alice asztalon ült egy száll bugyiba és melltartóba míg heves nyálcserét folytatott Lucasszal és igencsak intim helyeken fogdosták egymást.

Nem akartam feltűnően leskelődni de szerencsémhez  híven jobban nekidőltem az ajtónak mint kellett volna és kiestem a nappaliba. A francba a bénaságommal.

-Oh szia szépségem. -hallottam meg Lucas csábos hangját és máris pirulásba futott az arcom. Éreztem ahogy ég. Gyorsan felugrottam lehúzogattam a pólómat és a padlót vizslattam.

Ez nagyon ciki. 

-Mi a fenére vártok még? Öltözzetek, utána neked húzás a lakásból. -mutatott Lucasra majd az ajtó felé. Köszönöm Tammy.

Még mindig ott álltam leblokkolva a szobám előtt hallottam Tammy lépteit ahogy a konyhába siet.

Na jó azt tudom,hogy addig nem fog békén hagyni amíg el nem mesélek neki mindent.

Alice ajtaja nyílt majd Lucas lépett ki rajta póló, nadrág cipő a helyén volt majd lassú léptekkel indult meg felém és pár centire megállt tőlem.

-Tetszik,hogy ennyire felizgatlak.-szája súrolta a hajamat és azt hittem ott csuklom össze előtte. 

Vissza akartam vágni neki de egyszerűen torkomba ragadtak a szavak. Kicsit megfordultam,hogy szembe lehessek vele. Majd 10 cm-rel volt magasabb mint én.

-Máskor légyszi ügyelj arra,hogy szobába maradjatok. Bár ahogy Alicet ismerem többet sem láttunk itt.- kacsintottam rá és büszke voltam magamra,hogy nem hagytam,hogy a földbe tiporjon arroganciájával. 

-Alice még igen keveset tapasztalt belőlem. -nevetett fel,bár én nem értettem mire célozgat. 

-Pá hölgyeim.- intett majd még rám nézett. -És ne aggódj hamarabb fogsz újra látni mint gondolnád. -kacérul felnevetett majd távozott a lakásból. Levegő kell! Most!!!

A balkon ablakához siettem majd kiléptem a hideg csempére bár a nap hét ágra sütött és érezhető volt a nyári 30 fokos meleg.

Újra lélegeztem. Mikor közelemben volt fel sem tűnt,hogy nem kapok levegőt. Csupán távozáskor éreztem azt a fojtogató érzést. 

-Minden rendben? -lépett mellém Tammy és aggodalmas arccal fürkészett.

-Igen. -próbáltam biztatóan rámosolyogni. Tudom,hogy nem hiszi el de most még vár.  De még a mai nap folyamán alkalmat fog rá találni,hogy mindent megtudjon.

...
Tammy és én bementünk a szobámba majd ő ledőlt az ágyamra én pedig idegesen járkáltam.
-Tamm mit is mondtál a vonzalomról? -idegesen doboltattam az ujjaimat az arcomon majd Tammy mosolyogva rám nézett.
-Arra vagy kíváncsi,hogy vonzódsz-e ahhoz a sráchoz?- na durr bele. Köszi Tammy,hogy mindig a lényegre térsz.
-Lucas.- köhintettem majd bólintott.
-Az érdekel,hogy vonzalom amit Lucas iránt érzel? -nézett rám és ő pontosan tudta a választ de tőlem akarta hallani.
-Igen az érdekelne. -hajtottam le a fejemet.
-Hé ne szégyenkezz, ez természetes dolog. Légyszi hadd ne tartsak neked a vonzalomról és a hormonokról biosz órát. - mindketten hangosan felnevettünk és máris nyugodtabb lettem.
-Mit éreztél amikor a közeledben volt? -tette fel azt a kérdést amire nem akartam válaszolni.
-Ahj Tammy. Ne kínozz. -nyafogtam mire dühösen rám pillantott.
-Beverly Emma Hills, beszélj ha mondom. -fenyegetőzött de én csak jót derültem mérges arcán.
-A térdeim felmondják a szolgálatot a fejem összekuszálódik a szívem hevesen kalapál és úgy érzem megőrülök ha a közelemben van. És tudod mi a vicc? Mai kicseszett nap ismertem csak meg. Szerinted ez normális? Mert szerintem holnap megyek a dili dokihoz. -fújtattam dühömbe ahogy bevallottam érzéseimet.

Tammy hangos nevetése töltötte be a szobát amit eleinte morgolódva figyeltem majd később elmosolyodtam és mikor egy perc után még mindig röhögött, vele együtt kacarásztam. Őrület ez a lány.
-Te idióta tudod kik beszélnek így az érzelmekről? -újra vissza nyerte beszélő énjét én meg kíváncsian fürkésztem.
-Minimum akik egy éve szerelmesek egy srácba. Szóval most vagy első látásra szerelem volt vagy tényleg dili dokihoz megyünk holnap. -újabb röhögő görcse lett én pedig mérgembe összes párnámat hozzá vágtam.
-Te csak ne csúfolódjál velem kisasszony. -ültem le mellé.
-Ugyan hölgyem,sose vetemednék ilyen módszerekhez. -törölgette a szemeit de amint meglátta a grimaszomat hasra fordult és ott röhögött tovább.
-Ha nem húzol ki a szobámból vissza rakatlak Liam mellé. -csaptam a lábára.
-Isten ments,csak hozzá ne. -játszotta színpadiasan mintha büntetés lenne számára.
-Tammyyyy. -kiáltottam rá mikor még mindig rajtam röhögött. -Utállak.
-Én is. -nyomott puszit az arcomra majd kisietett a szobámból de a falakon keresztül hallottam még a röhögését.
-Hallgass már Stewart.- ütöttem meg a falat de ha lehetséges még hangosabb lett. Pá pá alvás.

4...

💗

-Na szóval mesélj csak.- ültem le Tammy ágyára és vártam,hogy beszámoljon mindenről.

-Én nem tudom,hogyan történt és mikor. Egyszerűen csak beleszerettem. -hajtotta le szégyellősen a fejét én pedig elmosolyodtam. Hát ilyen a szerelem? Csak úgy jön a semmiből? Akkor amikor már nem is számítanál rá?

-Hé ez nem baj. Kicsit se az. -fogtam meg a kezét. -Tudod,hogy szívesen adnék tanácsot de kettőnk közül sokkal inkább te tudod milyen szerelmesnek lenni.- mosolyom lekókadt hisz még tényleg nem éreztem úgy egy fiú iránt sem,hogy azt igaz szerelemnek nevezhessem.

-Hé én szerinted többet értem el azzal,hogy voltam már szerelmes? Nem. -nevetett fel és ezzel jobb kedvre derítve engemet is. -És tudod egyre bizonytalanabb vagyok az érzéseimmel kapcsolatban. Viszont te megfogod tapasztalni milyen az igaz első szerelem és milyen igazán szerelmes lenni hisz te jobban megbecsülöd az értékeket, és ezt a pasik is megbecsülik majd de ha nem, azt ott helyben kiheréltetem. -utolsó mondatán jót nevettem és szorosan megöleltem.

-Amúgy nem úgy volt,hogy én öntök beléd lelket? Erre megint én lettem a téma. -csóváltam a fejemet.

-Látod kislány látod. -nevetett fel Tammy majd faképnél hagyott. -Gondolkozz,addig Liaméknél leszek. -kiáltotta és már hallottam,hogy csukódik is az ajtó.

Mivel nem terveztem a hátralévő vasárnapomból semmi különösen levettem a farmeromat majd felvettem Gary egyik elnyűtt nagy pólóját amit még egyik este úgy csórtam el tőle. Lehet,hogy azóta fel sem tűnt neki.
Elvettem Tammy egyik női újságját amit ott hagyott a szobámba, igen általában az én szobám tele van az ő cuccaival az enyémek meg nála vannak így reggel mindig kiabálással kezdünk,hogy hol van x és y póló/nadrág.
Mikor nagyjából végig lapoztam és rájöttem,hogy engem női divat rohadtul untat kimentem a konyhába tölteni magamnak egy csésze teát.
Telefonomat nyomkodtam mikor Alica éles sikítása vonta el a figyelmemet ahogy ajtót nyit és egy srác nyakába ugrik. Miért nem észleltem mikor jött ki???
-Lucaaaas. -sipította és egy tőle 10 cm magasabb srácot ölelgetett.
-Alica halkabban ha kérhetem. -morogtam rá mert éles hangja mindig halláskárosodást okoz.
Mit sem törődve velem elkezdett smárolni az új pasi jelöltével. Legalább addig is kussban van.
-Khm hadd mutatkozzam be. -ismeretlen hang zökkentet ki újból a telefonom figyelméből és ahogy felkaptam a fejemet csodálkozva láttam,hogy az helyett,hogy már ágyba dugnának srác hozzám beszél. Mi a fene?
-Szia. -rekedt hangomat gyorsan megköszörültem és visszavettem meghökkent arcomból.
-Lucas vagyok. -egy csábos mosolyt villantott felém és merem feltételezni összes lányt ezzel a a nézéssel vitte ágyba.
-Velem nem érsz el semmit ezzel a nézéssel csak mondom. -futott gúnyba az arcom,mert dühített ez az önelégült vigyora az arcán.
Felálltam a székből de rögtön meg is bántam hisz a pólóm csak épphogy a bugyimat és a seggemet eltakarja és éreztem pezsdítő nézését ahogy engem fürkész. Szinte izzadt a testem  tekintete alatt.
-Pedig milyen szívesen ágyba vinnélek. -lépet mögém és piszkos szavait a fülembe sugdosta.
Elállt egy pillanatra még a lélegzetem is és elkellet számolnom magamba tízig,hogy vissza nyerjem önmagamat.
-Csalódást kell,hogy okozzak ugyanis nem leszek az egyik játékszered a többi közül.- szépen lassan megfordultam de bár ne tettem volna. Smaragd zöld szemei az enyémekbe vájtak és túl közel állt hozzám,hogy normálisan tudjak gondolkozni. Illata maga volt a mennyország, idők végezetékig képes lennék ezen az illaton élni. Áradt belőle a férfiasság illata egy kis fahéj és mentol keveréke.
Láttam,hogy nyitja a száját de Alice azon nyomban félbe szakította.
-Lukeyyy dolgunk van. -ragadta meg kezét és húzni szerette volna de Lucas jóval izmosabb volt mint a törékeny Alice így visszacsapódott a fiúnak.
-Még látjuk egymást. -kacsintott Lucas majd megfordult és elvonultak Alice-al.
Ott álltam lesokkolva nem is tudtam józanul gondolkozni. Mi a fene történt? És amúgy meg kit érdekel? Most ott kúrja azt a lányt akiben már majdnem az egész iskola megfordult. Ugyanolyan disznó és paraszt mint az összes többi. De mégis első találkozásnál megérintett valami benne. A szemében csillogó vágy, önelégült mosolya, mámorító illata, látszólagos izmai, tökéletesen ívelt ajka és gyönyörű élénk zöld szemei. A francba is. Túlságosan az emlékezetembe vésődött.

3...

👅

-Beverly!!! -kiáltott fel 3 jól ismert mély hang és ha Tammy szorítására azt hittem,hogy megfulladok most biztos,hogy megfojtanak. 

-Ez maga a csoda. Köszönöm. -nézett fel az égre legjobb fiú barátom Gary és boldogan megforgatott a levegőbe amit nevetéssel fogadtam.

-Úgy hiányoztatok. -bújtam hozzájuk és végre megint együtt volt a csipet csapat.

Beverly, Tammy, Gary, Liam, Josh

-Hallom túlszárnyaltatok egy újszületett kisbabát. -kuncogtam. 

-Tammy!!!- mordult fel a 3 srác mire Tam csak mosolyogva vállat vont.

-Jaj ugyan srácok igazán jó tudni. Most már legalább tudom,hogy cumit kell vennem nektek karácsonyra.-kacsintottam rájuk mire mind a hárman felbőszültek,Tammy nevetése pedig betöltötte az egész kollégiumi szobát. 

Srácok szobájában voltunk,igazából 4 ágyas a szoba de valahogy kiharcolták,hogy lehessenek csak hárman. Szerintem jobb nem tudni mivel fizették le a felügyelőt.

-Átvisszük a cuccaitokat a szobátokba. -kapták fel bőröndjeinket és táskáinkat majd át a csarnokon a másik szárnyba fel az emeltre és már ott is voltunk a szobánknál. 

Én és Tammy egy 3. lánnyal vagyunk egy szobán neve Alice és a fiúk "királynője". Bomba alak,szőke ombre haj, hatalmas műmell,kacsaszáj, plasztikázott arc. Kell ennél több? Khmm...ész,normális viselkedés, kevesebb ribanckodás, és kevesebb plasztika. Na de mindegy. Egy év alatt sikerült megszoknunk és neki is minket bár amikor minden héten  

új pasit hozz fel eléggé idegölő. Bár ezt a 1 hetet is mi intéztük el. 

-Szia Alice.- röhögtek a lányra a fiúk amikor Alice megjelent zöld trutyival az arcán előttünk. Igen egyedül ők nem a hódolója ezért nem is bírja a búrájukat.

-Csá majmok. -grimaszolt majd mikor meglátott nyakamba vetette magát mintha legjobb barátnőnk lennénk. -Jaj nagyon aggódtam érted. De örülök,hogy minden rendben csajszi.- engedett el majd rám kacsintott én meg magamra erőltettem egy műmosolyt.

Ha legalább a felét komolyan gondolta volna. Majd úgy ahogy jött Alice fogta magát és vissza viharozott a szobájába.

-Hogy viselted el te őt amíg kómába voltam?- néztem Tammyra mire megforgatta a szemét.

-Nálunk dekkolt. -nevetett Liam. -Jól jött azért az a szabad ágy.- kacsintott Tammyra.

-Dugulj el. -mordult rá Liamra.

-Mit nem mondotok el nekem? -vontam fel a szemöldökömet.

-Tammy este alvajáró volt és leakarta taperolni Liamet és azt kérte tőle,hogy vegye feleségül. -röhögött Josh és ahogy elképzeltem a szitut hangosan kacarászásba kezdtem.

-Idióták. -forgatta meg szemeit Tammy és levágódott a kanapéra.

-Akkor nem ezt mondtad.- mosolygott kacérul Liam. 

-Nem dugulsz azon nyomba levágom az a kis kukacot amid van és megetetem a madarakkal. -morgott Tam mi pedig a hasunkat fogtuk a röhögéstől. Mennyire hiányzott ez a sok idióta.

2...

✌

-Beverly!!! Nem teheted ezt meg még egyszer!!! Megértetted?- ugrott zokogva a nyakamba drága barátnőm.

-Tammy ha tovább szorítasz akkor a karjaid közt fulladok meg. -fuldokoltam erős szorítása alatt.

-Hupsz, ne haragudj. Nagyon hiányoztál kislány.- engedett el és mosolyt varázsolt az arcára.

-Te is nekem.- szipogtam de hamar nevetésbe csaptunk át. -Na azért nem leszünk bőgő kisasszonyok.- vágtam gyengéden karon.

-A fiúk már alig várják,hogy lássanak. Soha nem láttam még  bőgni ennyire 3 srácot. -mondta komor arccal mégis mosoly bujkált az ajkán ahogy rájuk gondolt.

-Már nekem is nagyon hiányoznak. -majd felelevenítettem bolondos arcukat ahogy mindig mosolyt csalnak az arcomra.

Beverly Hills a nevem 18 éves vagyok, kollégiumi diák Dallas legjobb gimnáziumába járok és mivel Arizona legnyugatibb részén lakunk szüleimmel így hát csak hétvégente tudok haza járni.

És,hogy miért járok olyan messzire gimnáziumba? Mert már megvan álmaim egyeteme ami ehhez a gimnáziumhoz kapcsolódik. És,hogy ott van egy karnyújtásnyira tőlem a jövendőbeli egyetemem igazán sok pozitív energiát ad amikor egy köteg leckét és tanulni valót kapunk az iskolában.

Már két napja,hogy otthon vagyok és mivel vasárnap van Tammyval kezdünk elpakolni a bőröndünkbe. 

Szüleim legszívesebben átíratnának egy itteni iskolába,hogy közelükbe legyek de tudják,hogy az lenne a legrosszabb amit tehetnének velem.

-Nagyon vigyázz magadra kislányom. -ölel magához anya és mondogatja sokadszorra mióta kijöttem a kórházból.

-Jól érzed magad? Minden rendben lesz? -néz rám apa miután bólintok, elfogadja és felveszi a bőröndömet és leviszi a nappaliba.

-Vigyázz rá Tammy. -öleli meg legjobb barátnőmet is anya majd utunkra engednek. Rossz látni rajtuk,hogy mennyire nehezen engednek el de tudják,hogy nem foghatják mostantól állandóan a kezemet. Túl kell tennem magamat a megrázkódtatáson. És tudom,hogy menni fog hisz vissza jöttem a halálból. És ez szerintem elég erőt add hozzá.

1...

1...

 Tudod milyen vissza jönni a majdnem halálból? Én tudom. Megadatott az az esély,hogy vissza jöjjek az élők közé és ezzel megannyi kérdés kavargott a fejembe. Fontos vagyok? Megadatott egy új másik élet,hogy valamit újra kezdjek vagy helyre hozzak? Mai napig nem hittem az ilyen dolgokban, de most valamiért úgy érzem jobban meg kéne becsülnöm azt az életet amit kaptam. Hát ezt fogom tenni.
A sípolások abba maradtak, az idegesítő kiabálás is megszűnt.
-Túlélte. -kiáltott fel valaki. Rólam van szó? Élek?
-Vegyétek le a gépekről.- hallottam ugyan azt a hangot majd érintéseket éreztem a bőrömön. Újra érzek. De még mindig nem tudok megszólalni. Megköszönni amit értem tettek. Megmentettek.
Ekkor éles sikítást és sírást hallottam majd még több érintkezést a bőrömön.
Lassan erőt vettem magamon és nyílt az egyik majd a másik szemem is és a rossz állapotban lévő szüleimet láttam meg. Hetek óta nem gondoskodhattak magukról rendesen.
Elmosolyodtam. Örültem,hogy nem azt látom,hogy senki se várta a feléledésemet. Még ha kicsi is volt rá az esély.
-Kincsem. -szorongatták a kezemet és össze vissza pusziltak. Jó érzés volt újra itt.
-Barátaid reggel mentek el de azt mondták amint tudnak jönnek is be hozzád.-mosolygott anya mire viszonoztam a gesztusát. Hát nekik is fontos vagyok.
-Nem sokára megszólal de ennyi idő után nehéz újra megtalálni a hangját. -nyugtatta az orvos a szüleimet mire ők csak bólintottak.
Megköszörültem a torkomat majd próbáltam a legfontosabb szót kinyögni de igen csak rekedtes volt a hangom még.
-Köszönöm. -néztem az orvosomra majd a szüleimre akik mosolyogva rázták a fejüket. Hálás voltam nekik mindenért.
-Mikor jöhet velünk haza? -kérdezte apa.
-Ma még megfigyelésen tartjuk majd holnap délután haza mehet ha nem lép fel semmi komplikáció. -mondta az orvos majd távozott.
-Annyira féltünk. -sírdogált még anya de már nyugodtabb volt.
-Itt vagyok.Minden rendben lesz. -mosolyogtam rájuk majd nem sokára távoztak a szobámból,hogy tudjak pihenni. Eddig pihentem. Nem bírok tovább feküdni és semmit tevést csinálni. Újra sétálni,futni, nevetni, olvasni de legfőbbként újra élni akartam.

Holnaptól kezdve az összes napot egy új lehetőségnek veszek ami csak egyszer adatik meg így minden percét kiakarom és ki is fogom használni ha még hibát hibára is fogok halmozni. Megfogom találni önmagamat!!!

Prológus...

Prológus...

Élek. Lélegzek. Gondolkozok. Vajon ez miatt vagyok ember? Dobog a szívem. Van lelkem. Ezek elegek ehhez? Vagy vannak olyan dolgok amiket egyes emberek kicsinységnek tekintenek pedig mások azért élnek. 

Az ember sose tudja valójában mit akar. Egyszer gazdag akar lenni máskor boldog majd egészséges. De bárhogy is gondolok erre a 3 elemre a gazdagság nekem nem tartozik a fontossági sorrendembe. Nem vagyok milliomos de boldog vagyok és egészséges. És nekem az utolsó kettő a legfontosabb.

Vannak dolgok a múltamba amikre úgy tekintek bár ne történtek volna meg és akkor nem folyásolták volna be ennyire a jelenemet. Sok kis hiba amit ha egybe rakunk egy óriás puzzle jelenik meg előttünk. Igen is lehetnek az emberek ezektől a hibáktól másak. Én is ebbe tartozok.