6...

↓

Az első olyan estém ahol újra élek. Ahol nem csöveken keresztül kapom a levegőt. Nem vagyok lekötve és nem jár be hozzám minden órában az orvos,hogy élek-e. Mert élek. 1 hónap után újra élek.

Sikításomra keltem fel és azonnal felültem az ágyba és éreztem ahogy ver a víz. Rémálom. Újra és újra látom magam előtt. Őt. Aki miatt ide jutottam. Aki miatt mondhatni egy hónapig halott voltam. Aki keserűséget hozott a családom és a barátaim életébe. Vajon képes leszek egyszer elfelejteni mindezt?

-Jesszus Beverly jól vagy? -rontott be Tammy és szorosan megölelt. -Megijesztettél. -nézett a szemembe és próbálta kifürkészni,hogy minden rendben van-e. 

-Persze minden rendben csak rémálmom volt. -hajtottam le a fejemet.

-Ő vele?- nem mondta ki a nevét mert tabu ahogy nem hozzuk fel az egész dolgot de most kénytelenek voltunk. Bólintottam. 

-Ne haragudj,hogy felébresztettelek. -mondtam megbánóan mire halkan felkuncogott.

-Akarod,hogy itt maradjak? -kérdezte Tammy mire arcom kivirult és boldogan bólintottam.

Arrébb húzódtam, habár nagy ágy de szeretek középen aludni. Amint leojtottuk a villanyt,villám csapásként jött az álom a szememre azonban most nem rémálom. Most egy kellemes illatot egy helyes arcot láttam magam előtt ahogy engem szólít. Lucasról álmodtam.