10...

⇊

Pár óra múlva miután levertem a srácokat ps-nel úgy gondoltam jobb ha vissza megyek a szobánkba. Nyugalomra volt szükségem.

Leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé,pontosabban egy fiókot melyet már nagyon rég nem nyitottam ki az emlékek miatt. Talán ideje lezárnom azt a részt? Ha szembe nézek vele talán könnyebb lesz túltennem magamat rajta?

Odasétáltam a fiókhoz majd kivettem belőle a hideg nyakláncot mely már poros és piszkos volt. Azt hittem felkavaró lesz ha kezembe veszem azonban nem történt semmi. Nem éreztem boldogságot,hogy újra nálam van se fájdalmat ami ahhoz a személyhez volt köthető, csupán ürességet éreztem. 

Megkönnyebbülten szorítottam meg a nyakláncot majd felvettem a kabátomat és elkocogtam a tóhoz. Meg kell szabadulnom tőle.
Az eddig érzelem mentes énem eltűnt és csak a könnyeimet éreztem lefolyni az arcomon. Miért sírok? Miért olyan nehéz elhajítani a nyakláncot? Lezárni a múltamat? Az emlékek miatt. Olyan kedves,meghitt gyönyörű pillanatok jutottak az eszembe melyekre emlékezni akartam. De ezeket a szép emlékeket beárnyékolta a végső találkozás és a kezembe lévő nyakláncot nagy ívbe belehajítottam a vízbe mely nagy csobbanással landolt a vízbe. Kész.Vége.Ami elmúlt az elmúlt és soha többé nem jön vissza már.