13...

👀

360'-os szöget vettem és elindultam a bárpult felé,hogy igyak valamit. Egész eddig fel sem tűnt mennyire szomjas vagyok így hát kértem magamnak egy meggyes koktélt és elfoglaltam egy szabad bárszéket. Számomra nagyon kellemetlenek ezek a székek sokkal jobban szeretem a bőrkanapékat.

Hátra néztem a táncoló tömegre és bár nem örültem neki de Lucast kerestem az emberek között.

Nem szabadna se sértettnek se megbántva éreznem magam hisz tényleg max 1 m távolság van köztünk, kivéve néha. 

Visszafordultam a bár felé és tovább szürcsöltem a szívószálammal a koktélt. Érezhető volt az enyhe rum íze ami most kimondottan jól esett. 

-Egy ilyen csinos lány magában iszogat? Hova fajul még ez a világ? -valaki érces hangon suttogott a fülembe és bármennyire is szerettem volna nem Lucas volt az illető. 

-Kösz de néha jó a magam társasága is. -hátra pillantottam az illetőre egy magas 185 cm srác állt felettem piával a kezében.

-De azért nem bánod ha leülök melléd?- a válaszomat meg se várta már ott ült a mellettem lévő széken.

Feltett egy csomó hülye kérdést amikre igazából csak azért válaszoltam,hogy legyen mire koncentrálnom. 

/Lucas szemszöge/

-Hol van Ever? -amint vissza mentem a srácokhoz feltűnt a szépséges lány hiánya.

-Miután elég szépen faképnél hagytad utánad ment. -Tammy dühös tekintete elárulta,hogy mérgesek rám.

-Ide figyelj haver, ne próbálkozz szórakozni Everrel mert volt már elég baja az életben és nem szeretném ha ilyen gyökerek miatt megint szenvednie kéne. Megértettél?- Gary ott állt tőlem pár centire és nem volt elragadtatva a viselkedésemtől. -Nincs veled bajom, talán még segíteni is tudsz Evernek de ne szórakozz vele!

-Rendben. Megyek megkeresem. -talán életemben először szégyelltem magam,hogy így viselkedtem egy lánnyal. Jesszus mi ütött belém?

Ha engem keresett akkor miért nem jött oda hozzám? Szívesebben lettem volna vele mint azzal a ribanccal. Clara. A francba látott vele...

Abban a pillanatban láttam meg,hogy suli egyik eszetlen barmával beszélget aki láthatóan felakarta szedni Evert. 

-Csá haver, a kis cicababád már vár téged a szobán. Nem kéne megvárakoztatnod. -veregettem meg a vállát.

-Menj csak. Nem szeretnek a lányok a pasikra várni. -szólt közbe Ever és nagy kő esett le a szívemről,hogy neki se volt ínyére Marcus. 

-Öhm, oké rendben, sziasztok.- intett majd távozott is. 

-Mennyire lefárasztotta az agyamat az önelégültségével. -fogta a fejét Ever.

-A focisták már csak ilyenek. -intettem a pultosnak,hogy hozzon egy kis vodkát.

-Ahh szóval te is focista vagy azért vagy ilyen beképzelt pöccs. -nézett rám gúnyosan mire én felnevettem.

-Hé Hercegnő vigyázz a szádra.- majd számhoz emeltem a vodkát és legurítottam.

Első még kicsit csípte a torkomat de a következőnél már nem történt semmi.

-Már mész is?- kaptam oda a tekintetemet mikor láttam,hogy áll fel a pultól. 

-Mivel nem akarom megvárni,hogy lerészegedj és látom a pultos csaj segge sokkal jobban leköti a figyelmedet,inkább megyek. -gyönyörű szemeivel engem nézett én pedig semmi képen sem akartam még elengedni.

-A te popsidnál még nem láttam jobbat baby és amúgy is a biliárdnál nem pont ezen akadtál ki,hogy a tudomásodra hoztam? -fogtam meg a csuklóját és marasztalni próbáltam.

Láttam,hogy elpirul és a parkettát kezdte el vizslatni... imádom,hogy van még ilyen lány akit szavakkal ennyire zavarba lehet hozni.

-Ha engeded egész este a te popódat fogom lesni. -kezemet átcsúsztattam a seggére mire ő felsikkantott és bicepszemre ütött. 

-Lucas ne csináld már. -kuncogott Ever és a valaha legédesebb kuncogása az övé.

-Tudod mit? Van egy jobb ötletem. Menjünk sétálni. -álltam fel én is a bárszékből és kézen ragadtam Evert.

-Rendben. -mosolyát látva tudtam,hogy szeret velem lenni.

/Ever szemszöge/

Rájöttem,hogy nincs okom féltékenynek vagy szomorúnak lenni hisz azzal táncol vagy azzal van akivel akar. És ahogy látom én se mondok neki sokszor nemet.

-Elmegyünk sétálni Lucasszal. Majd holnap találkozunk. -adtam puszit a fiúknak majd Tammyt jól megszorongattam.

-Rendben és vigyázz Beverlyre. Sziasztok. -intettek majd Lucas újra megfogta a kezemet és úgy sétáltunk ki a meleg nyári levegőre.

-Mesélj magadról. -nézett le rám Lucas és bár nem szeretek magamról  vagy múltamról beszélni jól esett,hogy érdeklődött.

-Nincs vér szerinti testvérem, a sulink egyetemében szeretnék tovább tanulni, szeretek utazni fényképezni, olvasni vagy sportolni. -soroltam fel pár információt magamról.
-Klassz örülök,hogy sok mindenben hasonlítunk. Bár nekem van egy nővérem. -mosolygott és gondolom az otthonára gondolt.
-Hova valósi vagy? -kérdeztem rá.
-Kanadából jöttem,tudom elég messze innen de fontos ez a hely a tovább tanulásomhoz így a szüleim bele egyeztek.- egy aprót bólintottam. -S te?
-Arizona. -kuncogtam.
-Hát az sincs épp közel. -nevetett. -De azért ezt a kört vittem.
-Ohh igazán? Ettél már meg 10 chili paprikát egymás után? -vigyorogtam rá.
-Kanadai vagyok szivi és szeretek élni. Ugye te nem...? -ámult el mikor rájött miért kérdeztem.
-De bizony. Mi nálunk szeretik az erőset. -nevettem fel.
-Csak ámulok és bámulok, megtudsz lepni.- Lucas megállt a homokban majd levette a cipőjét.
-Ugye nem akarsz fürödni? -tágult ki kétszeresére a szemem.
Lucas hangosan röhögött pontosabban kiröhögött.
-Csak leszeretnék ülni. -vigyorgott majd leültem én is mellé a homokba.
-Szeretem a tengert nézni. Ilyenkor olyan csendes és békés azonban annyira veszélyes is. Sokszor szeretnék én is ilyen nyugodt mégis hatalmas lenni aki nem fél.- közel ültünk a víz széléhez és egy erősebb hullám beterítette a lábunkat.
-Én a csillagos eget szeretem kémlelni. Egy egészen más dimenzióban kerülök amikor felpillantok az égre. - felnéztem az égboltra ahol már látszódtak a csillagok pedig amikor még csak elindultunk akkor kezdett sötétedni.
-Akkor nézzük a csillagokat.- ahogy oldalra pillantottam Lucasra szemei gyönyörűen csillogtak és engem nézett. Egészen elvarázsolt ez a pillanat.
Lucas hátradőlt, egyik kezére tette a fejét másikat pedig kinyújtotta felém én pedig boldogan bújtam hozzá és tényleg felemelő érzés volt sötét éjben a fényes csillagokat nézni vele.