2...

✌

-Beverly!!! Nem teheted ezt meg még egyszer!!! Megértetted?- ugrott zokogva a nyakamba drága barátnőm.

-Tammy ha tovább szorítasz akkor a karjaid közt fulladok meg. -fuldokoltam erős szorítása alatt.

-Hupsz, ne haragudj. Nagyon hiányoztál kislány.- engedett el és mosolyt varázsolt az arcára.

-Te is nekem.- szipogtam de hamar nevetésbe csaptunk át. -Na azért nem leszünk bőgő kisasszonyok.- vágtam gyengéden karon.

-A fiúk már alig várják,hogy lássanak. Soha nem láttam még  bőgni ennyire 3 srácot. -mondta komor arccal mégis mosoly bujkált az ajkán ahogy rájuk gondolt.

-Már nekem is nagyon hiányoznak. -majd felelevenítettem bolondos arcukat ahogy mindig mosolyt csalnak az arcomra.

Beverly Hills a nevem 18 éves vagyok, kollégiumi diák Dallas legjobb gimnáziumába járok és mivel Arizona legnyugatibb részén lakunk szüleimmel így hát csak hétvégente tudok haza járni.

És,hogy miért járok olyan messzire gimnáziumba? Mert már megvan álmaim egyeteme ami ehhez a gimnáziumhoz kapcsolódik. És,hogy ott van egy karnyújtásnyira tőlem a jövendőbeli egyetemem igazán sok pozitív energiát ad amikor egy köteg leckét és tanulni valót kapunk az iskolában.

Már két napja,hogy otthon vagyok és mivel vasárnap van Tammyval kezdünk elpakolni a bőröndünkbe. 

Szüleim legszívesebben átíratnának egy itteni iskolába,hogy közelükbe legyek de tudják,hogy az lenne a legrosszabb amit tehetnének velem.

-Nagyon vigyázz magadra kislányom. -ölel magához anya és mondogatja sokadszorra mióta kijöttem a kórházból.

-Jól érzed magad? Minden rendben lesz? -néz rám apa miután bólintok, elfogadja és felveszi a bőröndömet és leviszi a nappaliba.

-Vigyázz rá Tammy. -öleli meg legjobb barátnőmet is anya majd utunkra engednek. Rossz látni rajtuk,hogy mennyire nehezen engednek el de tudják,hogy nem foghatják mostantól állandóan a kezemet. Túl kell tennem magamat a megrázkódtatáson. És tudom,hogy menni fog hisz vissza jöttem a halálból. És ez szerintem elég erőt add hozzá.